A MEDIÁCIÓ
jelentése és előnyei

Életünk, emberi kapcsolataink és közösségeink elkerülhetetlen velejárói a konfliktusok. Ezek többsége mindennapos apróság, amelyek vagy szót sem érdemelnek, vagy néhány szóval, mondattal lerendezhetők. Sajnos azonban vannak súlyos konfliktusok is, amelyek vagy önmagukban súlyosak, vagy más konfliktusokkal együtt erősödnek meg. Az pedig nagyon fontos kérdés, hogy az ilyen súlyos (akár szubjektíven súlyosnak megélt) konfliktust sikerül-e jól kezelni, megnyugtatóan lezárni. A rosszul kezelt konfliktusok tönkre teszik az emberi kapcsolatokat, közösségeket, betegségeket idézhetnek elő, sőt, akár súlyos bűncselekményekhez is vezethetnek.

A mediáció ősidők óta a viták, konfliktusok kulturált rendezésének jól bevált módja. Évszázadokon át háttérbe szorította ugyan a közhatalmi igazságszolgáltatás, de korunkban ismét egyre nagyobb jogi, társadalmi szerepet, ismertséget és elismert­séget kap – ám még mindig sokkal kevesebbet, mint amennyit érdemelne.

 

A mediáció jelentése

A mediáció gyakorlatilag egy olyan folyamat, amelyben a mediátor, mint pártatlan szakember segít az őt együttesen és önkéntesen felkérő feleknek abban, hogy a köztük fennálló vitát, konfliktust közös megállapodással rendezzék. A mediátor egy komoly jogi keretek között megtartott eljáráson vezeti végig a feleket, amelyben szakmai és még inkább emberi kompetenciának alkalmazásával támogatja őket álláspontjuk kifejtésében, a másik fél álláspontjának megértésében, feszültségeik és személyes ellentéteik feloldásában, valamint a minden fél számára kielégítő, „nyer-nyer” ered­ményű megoldás kidolgozásában, végül pedig a megállapodás írásbeli rögzítésében.

K: Miért nem használjuk inkább a mediáció magyar elnevezését, és jogszabályi fogalmát?
V: Ez olyan komoly, lényegi kérdés, hogy külön kifejtést igényel.

Mediáció – közvetítés – békéltetés
A mediációt több jogág is alkalmazza, és az egyes jogszabályok különbözőképpen határozzák meg a hivatalos nevét és fogalmát. A szabálysértési és a büntetőjogban például közvetítésnek, míg a fogyasztóvédelemben és a pénzügyi vitarendezésben békéltetésnek nevezik.

Mi a továbbiakban a mediáció legáltalánosabb formájára közelítünk rá: a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvény szerinti közvetítést, közvetítői eljárást tanulmányozzuk, amelynek fogalmát, lényegét, hatókörét a törvény alábbi rendel­kezé­sei határozzák meg:
„1. § (1)  E törvény célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült azon polgári és közigazgatási jogviták rendezését, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza.”
„2. § A közvetítés e törvény alapján lefolytatott olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja – összhangban az 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal – a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozásának elősegítése.”
„3. § A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.”
A törvényben szereplő „közvetítés” szó helyett a klasszikus latin „mediáció” szót a tevékenység egyér­telműen azonosítható megnevezése érdekében alkalmazzuk, elkülönítve más (pl. társ-, ingatlan- vagy pénzügyi) közvetítői tevékenységektől.

 

A mediációs eljárások fajtái
avagy: „Milyen ügyekkel forduljunk mediátorhoz?”

A mediációval kezelhető ügyek fajtáinak felsorolása (még a közvetítői törvény keretei közötti eljárásokra szűkítve is) végeláthatlanul hosszú lenne, így itt most csak néhány legjellemzőbbet említünk meg, egy áttekinthetőséget elősegítő csoportosításban.

Családi (jellegű) mediáció: párkapcsolati mediáció (házastársak, élettársak, jegyesek, párok között), szülő-gyermek, gyermek-gyermek mediáció, anyós vagy após és veje vagy menye közötti mediáció, stb.
Speciális e szempontból a válási mediáció, amely nem váltja ki a bíróság előtti válást, de jelentősen gyorsabbá, olcsóbbá és kíméletesebbé teszi azt (ez elsősorban a gyermekek további élete szempontjából különösen fontos).

Tulajdoni, használati viszonyokkal kapcsolatos mediáció pl. tulajdonostársa, lakótársak, bérlőtársak, szomszédok közötti, vagy tulajdonos-bérlő, tulajdonos-haszonélvező mediáció, stb. 

Munkahelyi mediáció pl. a munkatársak között, munkáltató és a munkavállaló, a főnök(ök) és beosztott(ak), között.

Iskolai mediáció pl. a tanár-dák kapcsolatok és a diákok közötti kapcsolatok rendezésére (hozzá kell tennünk, hogy a közoktatásban a diákok elleni fegyelmi eljárás előtt kötelező a mediáció).

 

A mediációs – közvetítői – eljárás felépítése, menete

Az egyes mediációs – közvetítői – eljárások felépítése, menete az esetek többségében nagyon hasonló, és (nagy vonalakban áttekintve) az alábbi lépésekből áll:

Előkészítő lépések
A mediációs eljárást megelőző folyamat a mediátor megkeresésével, felkérésével kezdődik. A felkérés (önkéntesen vagy bírósági, hatósági kötelezés alapján).
A mediátor ezt követően az esetek többségében tart egy előkészítő meg­beszélést, amelyen a feleket egyenként hallgatja meg és tájékoztatja az eljárással kapcsolatos tudnivalókról (ez nem kötelező, a mediátor szakmai döntésén múlik).

Közös nyilatkozat az eljárás megindításáról
Az első közvetítői megbeszélésen az érintett feleknek együttesen, személyesen jelen kell lenniük. A mediátor tájékoztatja a feleket az eljárás menetéről, fontosabb szabályairól. Ha a felek továbbra is fenntartják szándékukat, a mediátorral egy közös nyilatkozatot tesznek az eljárás megindításáról – az eljárás hivatalosan ezzel a nyilatkozattal indul meg.(Az előkészítő lépéseknél említett bírósági, hatósági kötelezés csak a mediátor meghallgatására vonatkozhat, a nyilatkozat megtétele ilyen esetben is önkéntes.)

Közvetítői megbeszélések
A közvetítői megbeszélések, szakmai szóhasználattal mediációs ülések sorozata alkotja az eljárás törzsét. A meg­beszélések során történik meg a felek álláspontjának kifejtése és ütköztethetése (szükség esetén bizonyítékokkal, iratokkal, információval rendelkező személyek nyilatkozatával vagy szak­értői véleménnyel alátámasztva), valamint a konfliktussal járó feszültség oldása, az esetleges félreértések tisztázása, az állás­pon­tok közelítése, végül a felek számára kielégítő megoldások kidolgozása. Az eljárások többsége egy-három (alkalmanként háromórás) megbeszélést követően zárható le, de vannak, amelyek (főként az ügy bonyolultsága vagy a felek lassabb haladása miatt) több alkalmat igényelnek.
A közvetítői megbeszélések – ideértve az első, eljárást megindító megbeszélést is – személyesen és online egyaránt megtarthatók.

Az eljárás befejezése
Az eljárás ideális esetben a mediációs megállapodás megkötésével és aláírásával fejeződik be – hivatalosan a mediációs megállapodás az eljárás produktuma.
A felek megállapodás megkötése nélkül is kérhetik az eljárás befejezését, vagy bár­melyik fél közölheti, hogy az eljárást befejezettnek tekinti. Ugyancsak befejeződik az eljárás, ha megindítása óta négy hónap eltelt.
A megállapodás nélkül záruló mediációs eljárások sem tekinthetők azonban eredménytelennek: a feszültség enyhülése, az érintettek lelkének és kapcsolatának gyógyulása, de már annak a megindulása is komoly érték, hasznos eredmény.

Lehetséges lépések, tevékenységek az eljárás befejezése után
A felek kérhetik a mediációs megállapodás alapján bírósági határozat meghozatalát vagy közjegyzői okirat kiállítását, annak kötelező ereje, későbbi kikényszeríthetősége érdekében. Egyes ügyekben – pl. házassági perekben, élettársi viszony megszün­tetésében – csak bíróság vagy közjegyző hozhatja meg a döntést. Az ilyen esetekben a mediáció természetesen nem oldhatja meg az ügyet, de sokkal gyorsabbá, olcsóbbá, és ami még fontosabb: békésebbé, kíméletesebbé teszi az eljárást.

 

A mediáció előnyei

A mediáció előnyeit nagyon hosszan sorolhatnánk. Itt most csak a programunk célkitűzései szempontjából legfontosabb előnyöket említjük meg.

Az emberi kapcsolatok megóvása, helyreállítása
A mediáció képes megvédeni az emberi kapcsolatokat a konfliktusok káros hatásaitól, következményeitől, sőt, a már megromlott kapcsolatos helyreállítására is alkalmas. Az életjavító gondolkodás szempontjából is ez a mediáció legfontosabb előnye, legfontosabb hozzáadott értéke.

Egyenrangú felek, pártatlan mediátor
A mediációs eljárásban nincs „alperes” és „felperes”, sőt, a felek egyenrangúak akkor is, ha az életben nem. Egy aszimmetrikus – pl. szülő-gyermek, főnök-beosztott, leuraló-leuralt – kapcsolat eseté­ben a mediátor fontos feladata, hogy a gyengébb fél álláspontja, érdeke, szándéka is érvényre juthasson (ezek szakszerű mediátori munka nélkül valószínűleg rejtve maradnának még egy bírósági eljárásban is).

Bizalmasság, zártkörűség, titoktartási kötelezettség
A mediációs eljárás nem nyilvános, ráadásul a mediátort és a feleket is titoktartási kötelezettség köti az eljárás során elhangzottakkal kapcsolatban. Míg egy bírósági per során nyilvánosan „ki kell teregetni a szennyest” (ami például egy házassági bontóper vagy egy gyermek-elhelyezési per esetén igen kellemetlen lehet, akár súlyos károkat is okozhat az érintettek kapcsolata és lelki világa számára), addig a mediációs eljárást teljes diszkréció mellett folytatják le.

Minden fél részére kielégítő, nyer-nyer eredmény
A mediáció segítéségével a felek olyan megoldást tudnak kialakítani, amely mind­nyájuk számára előnyös; tehát nincs vesztes fél, mint a „természetes” konfliktus­rendezési módszereknél (pl. leuralás, verekedés) és a bírósági eljárásoknál.

 Önkéntes teljesítés, különösen kedvező arányban
A mediációs megállapodá­sokat a tapasztalatok szerint a felek 90% körüli (tehát a bírósági, hatósági döntéseknél lényegesen magasabb) arányban, önkéntesen teljesítik.