A tűzoltó tanácsai
TŰZ ESETÉRE

A tűzmegelőzéssel és a tűz esetén követendő, helyes magatartással kapcsolatos ismereteink alkalmazásával az életünket és szeretteink életét óvhatjuk, menthetjük meg! Összeállításunkban első részében, A tűzoltó tanácsai – Előzzük meg a bajt! címmel a legfontosabb tűzmegelőzési szabályokat ismertetjük röviden, érthetően és gyakorlatiasan, jelen, második részében pedig a tűz esetén követendő helyes magatartást, életmentő gyakorlati tudnivalókat osztok meg a Kedves Olvasóval. A tanácsokat több mint huszonöt éves hivatásos tűzoltói szolgálatom során szerzett ismereteim, tanulmányaim, tapasztalataim alapján állítottam össze, és munkatársaim véleményének figyelembe vételével gazdagítom, finomítom.
(A összeállítást magánszerzőként készítettem, az nem minősül szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatnak, nyilvános szereplésnek, sem pedig a tűzoltóság, katasztrófavédelem közleményének. Fontos továbbá, hogy nem helyettesítheti a tűzvédelmi szabályzatot, házirendet, oktatást vagy bármely más szolgáltatást).
Ezt az oldalt nem akkor célszerű elolvasni, amikor tűzesettel találkozunk – akkor is hasznos, de lehet, hogy már késő!

 

Először a legfontosabbak!

Őrizzük meg nyugalmunkat!
A tűzeset nagyon veszélyes – ezt mindannyian tudjuk, ösztönösen érezzük. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a tűzjelzés, tűzoltás, menekülés, mentés feladataihoz észszerű gondolkodásra van szükség. Az egészséges veszélytudatot nem szabad elnyomni magunkban, de a félelemnek, kapkodásnak, fejvesztettségnek se adjuk át magunkat! A pániknak gyakran több ember esik áldozatul, mint magának a pánikot kiváltó eseménynek, valódi veszélynek!

Tűzjelzés és tűzriasztás
Aki tűzesetet vagy annak veszélyét észleli, köteles azt bejelenteni – ez az eloltott tüzekre is igaz! A leghatékonyabb megoldás, ha a 112 segélyhívó telefonszámot hívjuk (a segélyhívás ingyenes, és elsőbbséget évez; bővebben ld. a Segélyhívás c. fejezetben!). A tűzjelzés elsődleges feladat, hogy mielőbb érkezzen a segítség!
Ugyanakkor nagyon fontos feladat a többi ember értesítése, riasztása is. Ezt legegyszerűbben a hangos “TŰZ VAN! TŰZ VAN! kiabálással (régies nevén: “tűzi lármával”) tehetjük meg.
Tűzjelző berendezés rendelkezésre állása esetén a jelzésadás (alapvetően a kézi jelzésadó benyomása, betörése) a legjobb megoldás.
Ahol a helyi viszonyokra tekintettel különös tűzjelzési, tűzriasztási előírások vannak (pl. tűzjelző telefon, biztonsági ügyelet, létesítményi tűzoltóság), ott e különös szabályok, előírások szerint kell eljárni, amennyiben azokat ismerjük.

AZ ÉLETÉ AZ ELSŐBBSÉG!
Tűz esetén a legfontosabb feladat önmagunk és embertársaink életének mentése, testi épségének, egészségének megóvása. (A leghősiesebb ember sem tud segíteni, miután hősi halált halt!) Emiatt a mentés, menekülés előbbre való feladat a tűzoltás megkezdésénél!
A menekülés, mentés és a tűzoltás során is nagyon fontos, hogy minél hatékonyabban védekezzünk a hő és a füst hatásai ellen. A füst sokkal több áldozatot követel, mint a az égési sérülések! A hő és a füst alapvetően fölfelé terjed, ezért igyekezzünk testünket – főként arcunkat – minél alacsonyabban, a talaj közelében tartani!  A füst káros hatásait zsebkendőn vagy ruhán át, minél kevesebbet és felületesebben lélegezve csökkenthetjük. Szabad térben a szél, épületben a huzat és a légtechnikai eszközök jelentősen befolyásolhatják a hő és a füst irányát, ezt is fontos figyelembe vennünk!
Égő épületbe bemenni, visszamenni – tűzoltói képzettség és eszközök nélkül – életveszélyes!
A tűz, füst hatásának kitett ember különleges elsősegélyt, majd orvosi ellátást igényel! Erről lejjebb bővebben is írunk.

 

A tűzoltás biztonsága

A tűzoltás sohasem teljesen biztonságos, néhány biztonsági szabály ismeretével és betartásával azonban javíthatjuk a tűzoltás eredményességét, és komoly károkat, sérüléseket kerülhetünk el. Mielőtt folytatjuk, ismét felhívjuk a figyelmet, hogy  az életé az elsőbbség – ennek megfelelően, tűzoltói kiképzés és felszerelés hiányában csak olyan méretű és jellegű tüzet kezdjünk el oltani, és az oltást csak addig folytassuk, hogy azzal se önmagunk, se mások életét, testi épségét ne veszélyeztessük!

A VÍZ KITŰNŐ OLTÓANYAG – kivéve, amikor nem!
Hazánkban a víz – kevés kivételtől eltekintve – csaknem  korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, emellett (szaknyelven jó hűtő és fojtóhatásának köszönhetően) kitűnő oltóanyag. Így természetes, hogy először a víz jut eszünkbe a tűzoltásról – és az az esetek nagyon nagy többségében helyes is. Néhány, kivételes esetben azonban a vízzel való oltás nemhogy eredménytelen, de nagyobb tüzet, sőt, akár súlyos sérülést, életveszélyt is okozhat!
A sütés, főzés folyamán kigyulladt, égő zsírra, étolajra ne öntsünk vizet! A helyes oltási lehetőségekről, és a vízzel oltás megkísérlésének veszélyéről érdemes megtekinteni az Országos Tűzmegelőzési Bizottság Konyhai tűz eloltása című oktatóvideóját.
Az elektromos berendezéseket ne oltsuk vízzel! Az ilyen berendezéseket először válasszuk le a hálózatról (húzzuk ki a csatlakozót), majd a környezetéből távolítsunk e mindent, ami éghető, és a berendezést porral vagy gázzal oltó tűzoltó készülékkel, ezek hiányában letakarással oltsuk el! Vizet önteni a hálózatról leválasztott elektronos berendezésre is veszélyes, egyes alkatrészek (akkumulátorok, kondenzátorok) ugyanis tárolják a feszültséget, így áramütést okozhatnak!
A tűzoltó szakma ezen kívül is számontart olyan anyagokat, helyzeteket, amelyekben a vízzel oltás nem alkalmazható, de azokkal a mindennapi életben nem igazán találkozunk, az azzal dolgozókat pedig külön tűzvédelmi oktatásban kioktatják ezekről.

ÉGŐ EMBER OLTÁSA
Az égő ruházatú ember a fájdalomtól és a rémülettől gyakran futni kezd – ezt meg kell akadályozni, mivel a gyors mozgással járó oxigéntöbblet miatt az égés egyre fokozódik, emellett az égő, szaladó ember további gyújtási veszélyt okoz!
Ha lehetséges, az égő ruhadarabot próbáljuk gyorsan lekapni, és nem éghető helyre dobni, majd eloltani.
Az égő ruhát leghatékonyabban vízzel – leöntéssel vagy locsolással – olthatjuk el.  Ha elegendő víz nem áll rendelkezésre, takarjuk le az égő felületet, vigyázva arra, hogy a takarásra szolgáló anyag nem gyulladjon meg. Tűzoltó készüléket személy oltására csak végszükségben használjunk, ugyanis az akár súlyos sérüléseket is okozhat! (Természetesen a legsúlyosabb sérülés is jobb, mint a tűzhalál, de ha lehet, kerüljük el!)
Ha a mi ruhánk gyullad meg, szintén ne szaladjunk hanem az égő ruhadarabot igyekezzünk ledobni magunkról, és eloltani. Ha ez nem sikerül egy-két pillanat alatt, kiabáljunk segítéségért, az égő ruházatunkat vízzel, vagy a talajra feküdve és hemperegve igyekezzünk eloltani (vigyázva, hogy nehogy éghető felületre, pl. szőnyegre feküdjünk, mert úgy még nagyobb bajba kerülhetünk)!

A tűzoltó készülék, fali tűzcsap azért van, hogy használjuk, amikor kell!
A tűzoltó készülékek és a fali tűzcsapok azt a célt szolgálják, hogy a helyszínen tartózkodó emberek (tehát nem a kiérkező tűzoltók) a kisebb, kezdeti tüzet meg tudják fékezni, megelőzve ezzel a tűz továbbterjedését, nagyobb tűz kialakulását.
A tűzoltó készülék címkéjén jól látható, ábrákkal szemléltetett használat utasítást találunk arra vonatkozóan, hogy a készülék milyen tűz oltására alkalmas, és hogy azt hogyan kell használni.
A fali tűzcsap tömlőjét és sugárcsövét előre csatlakoztatják, hogy szükség esetén azonnal alkalmas legyen a használatra. Itt azonban vegyük figyelembe a vízzel oltással kapcsolatos, fentiekben ismertetett veszélyeket!

A SZÚRÓLÁNG VESZÉLYE
Zárt, csukott helyiségben, konténerben, raktérben lévő tűz esetén megtörténhet, hogy a nyílászárók nyitásakor az oxigén hiányában „fuldokló” tűz robbanás-szerűen, hatalmas energiával tör az oxigén irányába – és jaj annak, aki az útjában áll, például az ajtóban álló emberbnek! Ezt a rendkívül veszélyes jelenséget nevezi a tűzoltó szakma szúrólángnak, amely ellen kétféleképpen védekezhetünk:
– az ilyen ajtók nyitását lehetőleg bízzuk a tűzoltókra,
– ha pedig feltétlenül szükséges kinyitni, azt guggolva vagy térden, lehajtott fejjel tegyük, lehetőleg az ajtó fedezékéből (azonban így is nagyon veszélyes)!

Lefeketítés és eloltás
A látható égés – lángok, világító parázslás – megszüntetése (tűzoltó szakszóval: lefeketítés) nem jelenti feltétlenül a tűz sikeres eloltását. Ahogy a régi mondásból tudhatjuk: “hamu alatt lapul a parázs” – amely a tűz visszagyulladását okozhatja! Az égett maradványokat nem éghető és nem hővezető eszközzel kotorjuk szét, és az így láthatóvá váló égést, izzást is oltsuk el. Továbbá emiatt is fontos, hogy az eloltott tüzet is be kell jelenteni!

 

A menekülés, mentés biztonsága

A tűzoltók azt szokták mondani: “mi oda megyünk, honnan más menekül”. Csakugyan: ha nem vagyunk kiképzett, megfelelő felszereléssel rendelkező tűzoltók, akkor a tűzesetnél a menekülés a legjobb, amit tehetünk (kivéve, azokat a kis, kezdeti tüzeket, amelyek eloltását megkísérelhetjük az előzőekben leírtak szerint).  Fontos azonban, hogy igyekezzünk megőrizni a nyugalmunkat, figyeljünk másokra, ne menjünk rossz irányba, és kerüljük a pánikot! Ismét leírom, mert annyira fontos, hogy nem győzöm hangsúlyozni: a pániknak gyakran több ember esik áldozatul, mint magának a pánikot kiváltó eseménynek, valódi veszélynek! (A legmegdöbbentőbb példa: amikor egy felhőkarcoló tűzeseténél a tetőre menekült emberek a tűztől való félelmükben tömegesen vetették magukat a mélybe akkor is, amikor már a tűzoltók eloltották a tüzet, és nem voltak veszélyben!)

A túlélés két kulcsa: a gyorsaság és a józan ész
A menekülés gyorsasága nagyon fontos: meneküljünk, de ne rohanjunk ne kapkodjunk, és ne bajlódjunk a holmink összeszedésével! Azonban talán a gyorsaságnál is fontosabb józan eszünk megőrzése! Ismét leírom, mert annyira fontos, hogy nem győzöm hangsúlyozni: a pániknak gyakran több ember esik áldozatul, mint magának a pánikot kiváltó eseménynek, valódi veszélynek! (A legmegdöbbentőbb példa: amikor egy felhőkarcoló tűzeseténél a tetőre menekült emberek a tűztől való félelmükben tömegesen vetették magukat a mélybe akkor is, amikor már a tűzoltók eloltották a tüzet, és nem voltak veszélyben!) Vigyázzunk, hogy jó irányba menjünk, tájékozódjunk! Ne tapossuk le a gyengébbeket, lassúbbakat, hanem segítsük őket! Emeljük föl azt, aki elesik, ne gázoljunk át rajta! (Ez emberiesség szempontjából nagyon fontos, de gyakorlati szempontból is, hiszen a földön lévő ember botlási veszélyt jelent a mögötte lévők számára!)

Égő helyiség hátrahagyása
Amikor az égő helyiséget elhagyjuk, az ajtót csukjuk be, de ne zárjuk kulcsra magunk mögött!
A becsukott ajtó lassítja a a tűz, füst terjedését, ám amikor a tűzoltók a mentendő személyeket keresik, fontos, hogy minden helyiséget gyorsan ellenőrizni tudjanak.
Ne elégedjünk meg azonban azzal, hogy az égő helyiséget elhagytuk, mivel a tűz, füst a biztonságosnak látszó épületrészekben is gyorsan elérhet minket. Hagyjuk el az épületet, illetve a tűzszakaszt, menjünk szabadba vagy védett térbe! Ahol gyülekezési pont van kijelölve (pl. nagyobb közösségi épületekben, rendezvényeken), lehetőleg ott gyülekezzünk! (A tűzszakaszhatárt, gyülekezési pontot külön táblák jelzik.) A többiek riasztásáról se feledkezzünk meg!

A láthatóság itt is életet menthet!
Gyakran halljuk, hogy a közlekedésben milyen fontos a láthatóság. A tűzeseteknél is rendkívül fontos, különösen, ha az égő épületet, a tűzeset helyszínét nem tudjuk elhagyni (pl. a tűz elzárja a menekülésünk útját). Ilyen esetben igyekezzünk minél jobban felhívni magunkra a figyelmet: álljunk az ablakba, erkélyre, integessünk és hangosan kiabáljunk segítségért, hogy mielőbb észrevegyenek minket!
Különösen veszélyes tény, hogy a gyermekek, ha megijednek, gyakran elbújnak – ez valamikor hasznos, de tűzesetnél végzetes lehet. A környezetünkben lévő gyermekeket tartsuk magunk mellett, ha elbújnak, keressük meg őket, és segítsük menekülésüket, mentésüket!

A menekülést segítő jelzések, eszközök, berendezések
A menekülés irányát, a vészkijáratokat, a gyülekezési helyeket a közösségi épületekben, nagyobb lakóépületekben, sőt, a nagyszabású szabadtéri rendezvényeken is zöld alapon fehér nyilak, ábrák, feliratok, irányfények jelzik. A szállodákban, szálláshelyeken a szobák ajtóin(ál) alaprajz is mutatja a menekülés irányát. Ezeket érdemes előre tanulmányozni, és nagyon fontos tűz esetén követni!
A füstmentes lépcsőházak, tűzszakasz-határok abban segítenek, hogy mielőbb a tűztől, füsttől védett helyre érjenek a menekülők. Ezek ajtói vagy csukva vannak, vagy tűz esetén automatikusan becsukódnak – de az emberek számára akkor is könnyen nyithatónak kell lenniük. A csukott ajtó biztosítja a tűztől, füsttől való védelmet – ezeket az ajtókat tehát soha ne támasszuk ki!
A többszintes lakóházakban gyakran láthatunk egy húzókart, vagy kapcsolót a földszinten és a legfölső emeleten, amely a lépcsőház hő- és füstelvezető ablakának nyitására, berendezésének indítására szolgál. Tűz esetén ezt mielőbb hozzuk működésbe, hogy ezzel is segítsük a többiek menekülését!
Égő épületben ne használjunk liftet! A tűz következtében bármikor megszűnhet az áramellátás, és akkor a liftben tartózkodók bent rekednek, csapdába esnek! (Vannak úgynevezett biztonsági liftek, amelyek tűz esetén is használhatók, de a liftek többsége nem ilyen.)

 

Az elsősegélynyújtás különös szabályai tűz, égés esetén

A tűzeset számos sérülést, megbetegedést okozhat az embernek, de ezek közül a legjellemzőbb az égési sérülés és a füstmérgezés.

Égési sérülések ellátása
Az égési sérülések esetén a legsürgősebb feladat az égett testfelület hűtése, lehetőleg hideg, folyó vízzel, 8-10 percig (egyes speciális, égés elleni gélek, kötszerek alkalmasak a hűtési feladat ellátásra is, de csak megbízható helyről vásárolt szert, eszközt használjunk)! A „népi” gyógymódokat: tejfölt, zsiradékot, stb. és a megbízhatatlan forrásból szármaró eszközöket mindenképpen mellőzzük!
Ha az égés helyén a bőrpír keletkezik (1. fok), és nem érint túl nagy testfelületet, további ellátás általában nem is szükséges, a sérülés sajnos lassan és fájdalmasan, de általában biztosan gyógyul.
Ha azonban az égés súlyosabb, mélyebb, helyén hólyagosodás (2. fok) vagy égési seb (3. fok), netán szenesedés (4. fok) keletkezik, mindenképpen orvos vagy mentők segítsége szükséges! A szakellátás megkezdéséig a sérültet fektessük le, az égett felületet steril fedőkötéssel védjük!
Az égési sérülések közül a legveszélyesebb a légutak égése, amely leggyakrabban a forró füstgázok belélegzésétől keletkezik. Erre kell gyanakodnunk, ha a sérültnek rekedt a hangja, légszomja van, ha köhög és köpete fekete szemcséket tartalmaz, vagy ha a torka, nyelve fáj, dagadt, vörös színű. Ilyenkor elengedhetetlen a mentők értesítése és az orvosi segítség. Addig is a sérültet vigyük friss levegőre, fektessük le, ruháját lazítsuk meg! Ha biztonságosan tud nyelni (ami ilyen helyzetben nem boztos), óvatosan itassunk vele tiszta (szénsavmentes), hideg vizet!

A füstmérgezés ellátása
A füst nemcsak égési sérüléseket okozhat (amelyről fentebb szót ejtettünk), hanem számos mérgező, egészségkárosító anyagot tartalmaz, melynek következtében a nem forrón belélegzett füst is súlyos megbetegedést, akár halát is okozhat.
Ha a füsttel érintkező ember émelygésre, gyengeségre, fejfájásra panaszkodik, nehezen, zihálva lélegzik, köhög, netalán hány, nagy valószínűséggel füstmérgezést szenvedett. Vigyük friss levegőre, fektessük le és mielőbb hívjunk hozzá orvost, mentőt!

Vigyázzunk rájuk!
A sérült, füstmérgezett, sokkos embert az elsősegélynyújtás után sem szabad magára hagyni, állapotát folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Az érintettek gyakori reakciója a tűzesettel járó félelemre, fájdalomra, hogy mielőbb menekülni akarnak a közeléből, akár sérüléseik bagatellizálásával, elleplezésével is. Az is előfordul, hogy a sérült állapota gyorsan és láthatóan romlik, netán elájul, eszméletét veszti vagy a újraélesztést igényel!
Mindemellett különösen figyeljünk föl a gyanúsan csöndes, zavart, céltalanul bolyongó, ácsorgó, üldögélő, fekvő emberekre: ők valószínűleg gyorsan komoly, szakszerű segítségre szorulnak!

 

A tűzeset “hivatalos utóélete”

A tűzoltóság minden tudomására jutott tűzesetről kötelező adatgyűjtést végez, indokolt esetben pedig az illetékes tűzvédelmi hatóság tűzvizsgálat eljárást is lefolytat. Emiatt a tűzoltóság által végzett kötelező adatgyűjtés, illetve a tűzvizsgálat helyszíni szemle befejezéséig az eloltott tűz helyszénét megváltoztatni nem szabad! (Kivéve, ha az életveszély, jelentős kárnövekedés vagy épületomlás veszélye merül föl, illetve ha a tűzoltásvezető, tűzvizsgáló külön engedélyt ad). A tűzoltásvezetővel, tűzvizsgálóval alapvetően mindenki köteles együttműködni, számukra a kért adatot, információt megadni.
A biztosítónál történő kárrendezés, illetve más fontos igazolási kötelezettség teljesítése érdekében a tűzesetről az érintett hatósági bizonyítvány kérhet az illetékes katasztrófavédelmi kirendeltségtől (jelenleg 3 000 Ft. eljárási illeték ellenében).

* * *

Remélem, hogy érdekes és hasznos olvasmánynak találta a fenti összeállítást a Kedves Olvasó! Azt azonban szívből kívánom, hogy a gyakorlatban soha ne legyen rá szüksége (természetesen, ezt kívánhatom, de nem garantálhatom). Ne feledjük: a legjobb, leggyorsabb tűzoltásnál, mentésnél is hatékonyabb és takarékosabb a megelőzés!  Előzzük meg a bajt!

Vigyázzunk magunkra és egymásra!

Dr. Szelid Zoltán